15Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz: 16„Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk, 17sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. 18De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk.” 19Az asszonyok is közbeszóltak: „Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az Ég Királynőjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki – az ő képmásával díszítve – kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?”