12Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. 13[Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.] 14Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik. 15De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam. 16Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad.”
Dávid imája.
18Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: „Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? 19S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre… ó Uram, Istenem.