12Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát.
13Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre.
14Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival.
15De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől,
16hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.«
18Bement erre Dávid király az Úr elé, leült, és így szólt: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy engem ennyire felemeltél?
19Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, Uram, Isten, s a messze időre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, mert ez a törvénye az embernek, Uram, Isten!
Jegyzetek
7,14 A kifejezés (»a fiam lesz«) emlékeztet az egyiptomi fáraók trónralépésének szertartására, ahol a trónralépő fáraót Isten örökbefogadta.
7,15 Ha sok király hűtlen lesz is Istenhez és a küldetéséhez, Isten Dávid házának tett ígérete érvényben marad. Ez az ígéret a messiási remény alapja.
7,18 Izrael és Dávid háza mostantól elválaszthatatlanul összetartoznak. A király feladata, hogy képviselje a szövetséget és Isten törvényeit. Isten Dávid házán keresztül adja az áldást népének.