Keresés a Bibliában

A Királyok első könyve

I. DÁVID UTÓDAI A TRÓNON

BEVEZETÉS A KIRÁLYOK KÖNYVÉHEZ

Dávid öregsége, Adonija mesterkedése.

1 1Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni. 2Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik. 3Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz. 4A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele. 5Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. 6Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte. 7Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak. 8Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és Rei, valamint Dávid vitézei nem tartottak Adonijával. 9Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; 10Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.

Nátán és Batseba terve.

11Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: „Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla. 12Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét. 13Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király? 14Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat.” 15Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját. 16Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: „Mit kívánsz?” 17Így felelt neki: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. 18Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla. 19Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg. 20Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül. 21Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak.” 22Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta. 23Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt. 24S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. 25Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! 26Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg. 27Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára.”

Salamon királlyá kenése.

28Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: „Hívjátok ide Batsebát!” Az bement a királyhoz és a király elé járult. 29A király megesküdött: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított, 30még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra.” 31Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: „Örökké éljen az én királyom, Dávid!” 32Azután Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját.” Azok megjelentek a király előtt, 33s a király ezt mondta nekik: „Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba. 34Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király! 35Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.” 36Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: „Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait! 37Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt.” 38Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba. 39Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: „Éljen Salamon király!” 40Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.

Adonija félelme.

41Adonija és vendégei meghallották – éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: „Miért ez a nyugtalanság az egész városban?” 42Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: „Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol.” 43Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: „Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak. 44A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére, 45aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak – az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok. 46Salamon már el is foglalta a királyi széket, 47a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén. 48S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom.” 49Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján. 50Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát. 51Nyomban jelentették Salamonnak: „Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába.” 52Salamon azt felelte: „Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia.” 53Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: „Menj haza!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF