Keresés a Bibliában

6 1Eltávozott onnét. Hazament, és a tanítványai követték. 2Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak:
– Honnan veszi ezeket? Miféle bölcsesség ez, ami neki adatott? És miféle csodák ezek, amelyek keze által történnek? 3Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk a nővérei is?
És botránkoztak rajta.
4Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között, sőt a saját házában.
5Nem is tudott egyetlen csodát sem tenni ott, azon kívül, hogy néhány beteget – a kezét rájuk téve – meggyógyított. 6Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
7Ezek után magához hívta a Tizenkettőt, és elküldte őket kettesével, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak vándorbotot: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 9Sarut viszont kössenek, és „Ne vegyetek – tette hozzá – két köntöst!” 10Ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott egészen addig, amíg tovább nem mentek onnét! 11Ha egy helység nem fogad be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnét még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul számukra!”
12Elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. 13Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14Hallott erről Heródes király, mert neve ekkorra már közismertté vált, és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért van csodatevő ereje. 15Mások viszont azt mondták: „Ez Illés!”; ismét mások viszont azt beszélték: „Próféta, hasonló valamelyik prófétához!” 16Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Ez János, akit én fejeztettem le! Ő támadt fel a halálból.”
17Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és tartotta bilincsbe verve börtönben Heródiás – testvére, Fülöp felesége – miatt, akit feleségül vett. 18János ugyanis ezt mondta Heródesnek: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével.” 19Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni, de nem sikerült neki. 20Heródes ugyanis félve tisztelte Jánost, igaz és szent embernek tartotta, és védelmébe vette. Mikor hallgatta, rendszerint zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.
21Eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22Ekkor ennek a Heródiásnak a lánya ment be táncolni. Tetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked!” 23Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz is, megadom neked, akár országom felét is!” 24A lány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: „Keresztelő János fejét.” 25A lány azonnal sietve bement a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 26A király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta elutasítani. 27Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a fejét. 28Az elment, lefejezte a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. 29Amikor ezt meghallották tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
30Az apostolok összegyűltek Jézus körül, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 31Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé!
Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. 32Elhajóztak egy lakatlan helyre magukban. 33De sokan meglátták és felismerték őket, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 34Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani.
35Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és így szóltak hozzá:
– Lakatlan ez a hely, és az idő már későre jár. 36Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak!
37Ő azonban így válaszolt nekik:
– Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki:
– Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?
38Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak:
– Öt, meg két halunk.
39Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld fűre. 40Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. 41Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is elosztotta mindnyájuknak. 42Mindannyian ettek, és jóllaktak. 43Összeszedték a megmaradt kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral, és azt is, ami a halakból maradt. 44Akik ettek [a kenyerekből], ötezren voltak – csak a férfiak.
45Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 46Miután elvált tőlük, felment a hegyre imádkozni. 47Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. 48Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. 49Amikor meglátták, amint a tengeren jár, úgy gondolták, hogy kísértet, és felkiáltottak. 50Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!”
51Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak. 52Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt.
53Átkelvén a túlsó partra Genezáretbe érkeztek, és kikötöttek. 54Mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték az emberek. 55Befutották az egész környéket, és kezdték a betegeket hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint volt. 56Ahová csak ment – falvakba, városokba vagy tanyákra –, kitették a szabadba a betegeket, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF