³¹Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombatonként tanította őket. ³²Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt.
³³A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
– ³⁴Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!
³⁵Jézus azonban ráparancsolt:
– Némulj el, és menj ki belőle!
Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. ³⁶Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!”
³⁷Elterjedt a híre mindenütt a környéken.
³⁸A zsinagógából jövet elment Simon házába. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték, tegyen valamit érte. ³⁹Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik.
⁴⁰Napnyugtakor mindenki hozzá vitte a különféle bajokban szenvedő betegét. Ő mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. ⁴¹Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás.
⁴²Napkeltekor eltávozott, és elment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste. Odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. ⁴³Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.”
⁴⁴És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

KNB SZIT STL BD RUF KG