¹⁹Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
– Béke veletek!
²⁰Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
²²Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:
– Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.
¹²Még sok mindent kell nektek mondanom, de most nem tudjátok elviselni. ¹³Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Ő ugyanis nem magától szól, hanem arról fog szólni, amiket majd hall, és eljövendő dolgokat közöl majd veletek. ¹⁴Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt közli veletek. ¹⁵Mindaz, ami az Atyáé, az az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt közli majd veletek.
²⁰De nemcsak értük járok közben, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem.
²¹Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk. ²³Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.
²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

KNB SZIT STL BD RUF KG