Jézus megjelenik az apostoloknak.

¹⁹Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹„Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ²²E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” ¹²Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek. ¹³De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek. ¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek. ¹⁵Minden, ami Atyámé, az az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

Imádkozik az egyházért.

²⁰De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. ²¹Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²²Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél. ²⁴Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, hiszen már a világ teremtése előtt szerettél engem. ²⁵Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.”

KNB SZIT STL BD RUF KG