19
1Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
2mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.”
3Másodszor is szóltak: „Alleluja! Füstje örökkön-örökké fölfelé száll.”
4A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádták Istent, a trónon ülőt, mondván: „Ámen! Alleluja!”
5Ekkor hang jött a tróntól: „Dicsőítsétek Istenünket, mind, ti szolgái, akik félitek, kicsik és nagyok!”
6Amit hallottam, mint hatalmas tömeg, mint nagy vizek, mint zengő mennydörgés hangja: „Alleluja! Megkezdte uralkodását Urunk, Istenünk, a Mindenható.
7Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült.
8Megadatott neki, hogy ragyogó, színtiszta gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz tetteit jelenti.
9Ezt mondja nekem: „Írd! Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd ezt mondja nekem: „Ezek Isten igaz szavai.”