28
1Épségben partra jutva megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
2A helybeliek nem mindennapi kedvességet tanúsítottak irántunk. Mivel esni kezdett és hideg volt, tüzet raktak, és mindannyiunkat szívesen fogadtak.
3Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegtől, és a kezére csavarodott.
4Amikor a helybeliek meglátták a kezéről lecsüngő állatot, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember biztosan gyilkos! A tengerből ugyan kimenekült, de Diké istennő nem engedi, hogy életben maradjon.”
5Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett.
6Azok meg azt várták, hogy felpuffad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után látták, hogy semmi különös nem történik vele, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.