7Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!
70Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. 80Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent! 81Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. 82Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? 83Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről. 84Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen? 85Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. 86Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg! 87Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat. 88Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet. 89URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. 90Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll rendíthetetlenül. 91Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. 92Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.