11Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. 12Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valami idegen isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, hogy én Isten vagyok. 13Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?
Isten utat készít népének a pusztán át
14Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilonba, letöröm az összes zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. 15Én, az ÚR vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok. 16Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, 17aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: 18Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! 19Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. 20Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, 21a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.