Keresés a Bibliában

Isten, a szegények és szorongatottak megmentője

9 1A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.

2Uram, teljes szívemből dicsérlek,
hirdetem minden csodatettedet.
3Örvendezem és ujjongok benned,
zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!
4Mert ellenségeim meghátráltak,
színed előtt meginogtak s elpusztultak.
5Mert fölkaroltad peremet és ügyemet,
aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.
6Megdorgáltad a nemzeteket,
elpusztítottad az istentelent,
nevüket eltörölted mindörökre.
7Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek,
romba döntötted városaikat,
velük együtt tűnt el emlékük is.
8Íme az Úr mindörökké trónol,
ítéletre készen tartja trónusát.
9Megítéli igazsággal a föld kerekségét,
méltányosan ítéli meg a népeket.
10Az Úr lesz az elnyomott menedéke,
szorongatásai között alkalmas időben segítője.
11Bízzanak is benned, akik megismerték neved,
mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.
12Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,
tetteit hirdessétek a nemzetek között.
13Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért,
nem feledte el a szegények szavát.
14Könyörülj rajtam, Uram,
nézd, szorongatnak ellenségeim!
De te fölemelsz a halál kapuiból engem,
15hogy hirdessem teljes dicséretedet,
Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.
16A nemzetek beestek a maguk ásta verembe,
a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.
17Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott,
saját keze művein fennakadt a gonosz.
18Az alvilágba térnek a vétkesek,
minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!

19Mert nem marad örökre elfeledve a szegény,
nem vész el végleg a szegények reménye.

20Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott,
színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.
21Bocsáss rájuk, Uram, rettegést,
hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár