Keresés a Bibliában

Beteg és magányos ember siralma

88 1Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek.
A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2Uram, szabadításom Istene,
éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3Jusson színed elé imádságom,
füledet hajtsd könyörgésemre.

4Mert fájdalommal van tele a lelkem
és életem az alvilághoz közeledik.
5A sírba szállók közé soroltak engem,
olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6A holtak között van fekhelyem,
mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak,
akikről nem emlékezel meg többé,
és akiket kitéptek kezedből.

7Letettél engem a verem mélyére,
a sötétségbe s a halál árnyékába.
8Rám nehezedett haragod,
rám zúdítottad minden hullámodat.

9Eltávolítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük;
fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10Szemem elbágyad a gyötrelemtől.
Uram, egész nap tehozzád kiáltok,
feléd terjesztem kezemet:

11Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat,
és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat
és hűségedet az enyészet helyén?
13Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat
és igazságodat a feledés földjén?

14Uram, én hozzád kiáltok,
kora reggel eléd száll imádságom.
15Miért taszítasz el engem, Uram,
miért rejted el tőlem arcodat?
16Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta,
a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17Átcsapott rajtam haragod
és megrendítettek engem borzalmaid.
18Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap,
mindenünnen körülvesznek.
19Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat,
csak a sötétség a társam.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF