Keresés a Bibliában

45 1József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: »Menjen ki mindenki!« Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt. 2Aztán hangos sírásra fakadt – úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza – 3és így szólt testvéreihez: »Én vagyok József! Él-e még az atyám?« Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. 4Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: »Gyertek ide hozzám!« Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: »Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. 6Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. 7Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással. 8Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. 9Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ’Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! 10Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. 11Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből –, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van!‘ 12Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. 13Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!« 14Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. 15Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele. 16Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. 17Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, 18és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. 19Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! 20Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!« 21Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. 22Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott. 23Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel. 24Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: »Ne veszekedjetek az úton!« 25Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, 26és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. 27De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, 28és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF