20Jól emlékszik és elcsügged
bennem a lelkem.
21De azt fontolgatom szívemben,
azért reménykedem:
22az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el,
mert nem fogyott el irgalma:
23megújul minden reggel.
Nagy a te hűséged!
24»Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –,
azért remélek benne.«
25Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak,
a lélekhez, amely őt keresi.
26Jó csendben várni
az Úr szabadítására.