12 1Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. 13de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek! 2Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését! 5 1Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Jegyzetek
12,1 Ésszerű: Istennek olyan tisztelete, amely értelmes voltunknak megfelel. Értelmünket a Teremtőtől kaptuk, istentiszteletünket ezért egész értelmes valónkkal ki kell fejeznünk: értelmünkkel, akaratunkkal, külső cselekedeteinkkel, egész életünkkel.
5,1 Pál itt az ember jelenlegi állapotát tartja szem előtt, mint aki Jézus megváltó műve által elnyerte a megigazulást. A megigazulás első gyümölcse a béke Istennel.
11S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
110
1Dávid zsoltára.
Szólt az Úr az én Uramnak:
»Ülj az én jobbomra,
amíg ellenségeidet
lábad zsámolyává teszem.«
2Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból:
uralkodj ellenségeid között!
Jegyzetek
110,1 A zsoltár a mintája egy jebuzita királyi ének lehetett, amelyet valaki a király trónralépési ünnepére átdolgozott (vö. Zsolt 2). A zsoltár megőrizte eredeti befejező formáját a késő fogság utáni, király nélküli időkben is. Ebben az énekben, meghaladva azt, amit ember elérni képes, a méltóság, a hatalom és az istenközelség a királyt illetik meg. A zsoltár eszkatologikus és egyre inkább messiási értelmet nyert. Az ÚSz ezt a zsoltárt idézi leggyakrabban.
110,1 »Ülj az én jobbomra« kifejezés a királyi udvar szertartásából származik, kifejezi a királyi hatalom és méltóság elnyerését. A király trónja nem Isten »színe előtt« áll (vö. 61,8; 89,37), hanem Isten mellett ül a király, ez kifejezi Istennel való egyedülálló kapcsolatát. Lábad zsámolyává: a régi keleti szokás, hogy a győztes király a legyőzött ellenséget szó szerint a lába alá kényszeríti. (vö. Józs 10,24; Bír 1,6)
44‘Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet’