13 ¹Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. ²Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
³Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. ⁵Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. ⁷Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. ⁸Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. ⁹Akinek van füle, hallja meg!«
¹⁸Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: ¹⁹Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. ²⁰A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, ²¹de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. ²³A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«

KNB SZIT STL BD RUF KG