Példabeszéd a megvetőről.

13 ¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták. ⁸A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!”

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata.

¹⁸Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. ¹⁹Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. ²⁰A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, ²¹de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

KNB SZIT STL BD RUF KG