4 ¹Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. ²Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: ³»Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. ⁵Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, ⁶de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. ⁷Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. ⁸A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.« ⁹Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«

¹⁴A magvető az igét veti. ¹⁵Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. ¹⁶Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, ¹⁷de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. ¹⁸Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, ¹⁹de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. ²⁰A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

KNB SZIT STL BD RUF KG