Keresés a Bibliában

Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról

18 1Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. 2Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. 3Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’ 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, 5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’« 6Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? 7Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? 8Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«

Példabeszéd a farizeusról és a vámosról

9Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: 10»Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ 13A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ 14Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«

A gyermekek megáldása

15Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. 16Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«

A gazdagságról és Jézus követéséről

18Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 19Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 20Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat«. (Kiv 20,12; MTörv 5,2-16) 21Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.« 22Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!« 23Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! 25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.« 26Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?« 27Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges«. (Ter 18,14; Jób 42,2) 28Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« 29Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért 30anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról

31Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; 33aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.« 34Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.

A jerikói vak meggyógyítása

35Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. 36Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. 37Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. 38Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!« 39Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!« 40Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: 41»Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!« 42Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.« 43Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF