53
1»Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Jegyzetek
53,1 Előbb az üldözők és kínzók akik félreismerték a szolgát (1-6), majd a próféta (7-10) elmélkednek a szolga sorsáról. Végül maga Isten szól a szolga jövőjéről (11-12). Egy igaz szenvedése sokakat igazzá tett, mert Isten elfogadta őt engesztelő áldozatul.
8Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem,
félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
9»Az Úrban bízott, mentse meg őt,
szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«
13Körülvett engem sok tulok,
Básán bikái körülfogtak engem.
19elosztották maguk között ruháimat,
és köntösömre sorsot vetettek.
Jegyzetek
22,8 Vö. Mt 27,39
22,9 Vö. Mt 27,43
22,19 Vö. Mt 27,35; Jn 19,23-24.
13Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istenemegdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt.
(Kiv 3,6}<fs)
14Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul
15az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk.
16Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
17Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is.
18Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog.