Keresés a Bibliában

MÁSODIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 49,1-9a

49 1Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem. 2Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem. 3Így szólt hozzám: »Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni.« 4De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél.« 5Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm; 6ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.« 7Így szól az Úr,
Izrael megváltója, Szentje,
ahhoz, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a nemzetek,
a kényurak szolgájához:
»Királyok látnak majd, és felállnak,
fejedelmek, és leborulnak,
az Úr miatt, aki hűséges,
Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.« 8Így szól az Úr:
»A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot,
és kioszd az elpusztított örökséget;

SION HELYREÁLLÍTÁSA: 49,9b-50,3

9hogy azt mondd a foglyoknak:
‘Jöjjetek ki!’,
és azoknak, akik sötétségben vannak:
‘Lépjetek a napvilágra!’Az utak mellett legelnek majd,
és minden kopár dombon lesz legelőjük.

A hazavezető út szépsége

10Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásához irányítja őket. 11Minden hegyemet úttá teszem,
és ösvényeim kiemelkednek. 12Íme, ezek messziről jönnek,
és íme, azok északról meg nyugatról,
mások pedig Sziním földjéről.« 13Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld,
ujjongásban törjetek ki, hegyek!
Mert megvigasztalja népét az Úr,
és szegényein megkönyörül.

Isten vigasztalja népét

14Azt mondta Sion:
»Elhagyott engem az Úr,
és Uram megfeledkezett rólam.« 15Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony,
nem könyörül-e méhe magzatán?
Még ha az meg is feledkeznék,
én akkor sem feledkezem meg rólad! 16Íme, tenyeremre rajzoltalak téged;
falaid előttem vannak szüntelen. 17Sietnek építőid;
rombolóid és pusztítóid pedig kivonulnak belőled. 18Hordozd körül szemedet, és lásd:
mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád!
»Életemre mondom – szól az Úr –,
hogy valamennyit díszként öltöd fel,
és magadra kötöd őket, mint a menyasszony.« 19Mert romjaid és pusztaságaid,
elpusztított országod
most szűk lesz lakóidnak,
és távol lesznek pusztítóid. 20Mondani fogják még füled hallatára
gyermektelenséged fiai:
»Szűk nekem a hely,
adj teret, hogy ott lakhassam!« 21Akkor ezt mondod majd szívedben:
»Ki szülte nekem ezeket?
Hiszen én gyermektelen és meddő vagyok,
száműzött és eltaszított.
Ki nevelte fel ezeket?
Íme, én egyedül maradtam;
hol voltak ezek?«
22Így szól az Úristen:
»Íme, fölemelem kezemet a nemzetek felé,
és a népek felé fölemelem zászlómat;
ölben hozzák majd fiaidat,
és leányaidat vállukra emelik. 23Királyok lesznek a gondozóid,
és fejedelemasszonyaik a dajkáid;
arccal a földre borulnak előtted,
és lábad porát nyalják.
Akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr,
és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek.« 24El lehet-e venni a hőstől a prédát,
és az erőszakosnak zsákmánya megszabadulhat-e? 25Bizony, így szól az Úr:
»A hősnek zsákmányát is elveszik,
és az erőszakosnak prédája megszabadul.
Akik veled perelnek, azokkal én fogok perelni,
és fiaidat én szabadítom meg. 26Megetetem elnyomóidat saját húsukkal,
és mint a musttól, megittasodnak saját vérüktől.
Akkor megtudja minden ember,
hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód,
és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet