Keresés a Bibliában

Tírusz ellen

26 1Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2»Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről:
‘Haha! Össze van törve a népek kapuja!
Felém fordult! Én el fogok telni!
Ő pedig elpusztult!’ 3Azért így szól az Úr Isten:
Íme, én ellened fordulok, Tírusz,
és számos nemzetet vonultatok fel ellened,
miként a tenger magasba emeli hullámait. 4Széthányják Tírusz falait
és lerombolják tornyait;
még törmelékét is elsöpröm róla,
és kopár sziklává teszem. 5Hálószárító hellyé lesz
a tenger közepette,
mert én szóltam – mondja az Úr Isten –,
s a nemzetek zsákmányává lesz. 6Leányait is, akik a szárazföldön vannak,
karddal pusztítják majd el,
és megtudják, hogy én vagyok az Úr! 7Mert így szól az Úr Isten:
Íme, én Tírusz ellen vezetem
Nebukadnezárt, Babilon királyát,
észak felől – a királyok királyát,
lovakkal, szekerekkel és lovasokkal,
hadsereggel és nagyszámú hadinéppel. 8Leányaidat, akik a szárazföldön vannak,
karddal öli meg,
téged pedig sánccal vesz körül;
töltést hány körös-körül,
és pajzsot emel ellened. 9Védőműveket és faltörő kosokat
irányít falaid ellen,
és tornyaidat ledönti hadigépeivel. 10Lovainak nagy száma miatt
ellep téged azok pora;
lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől
megrendülnek falaid,
amikor bevonul majd kapuidon,
mint egy elpusztított város bejáratán. 11Lovainak patáival
összetapossa minden utcádat;
népedet kardélre hányja,
és büszke oszlopaid a földre hullanak. 12Elzsákmányolják kincseidet,
elrabolják áruidat,
lerontják falaidat,
és nagyszerű házaidat feldúlják;
köveidet, fáidat és törmelékedet
a vízbe vetik. 13Akkor elhallgattatom a te sok énekedet,
és citeráid zengése nem hangzik fel többé. 14Kopár sziklává teszlek;
hálószárító hellyé leszel,
és nem épülsz fel többé,
mert én szóltam – mondja az Úr Isten! – 15Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben? 16Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon. 17Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád:
‘Miként vesztél el, ó tenger lakója,
te hírneves város,
mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt,
akiktől mindenki remegett! 18Csodálkoznak most a hajók
rémületed napján,
megremegnek a tenger szigetei,
mert senki sem megy ki belőled!’ 19Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek: 20letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat – azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére, 21semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé« – mondja az Úr Isten!

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF