Keresés a Bibliában

Példázat az erdőtűzről

21 1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2»Emberfia, fordítsd arcodat dél felé és beszélj Dél ellen, jövendölj a Délvidék erdeje ellen. 3Ezt mondd a Délvidék erdejének: Halld az Úr szavát! Így szól az Úr Isten: Íme, tüzet gyújtok benned, és elégetek benned minden zöldellő fát és minden száraz fát. Senki sem oltja el a tűzvész lángját, s az egész terület, déltől északig, elhamvad majd benne. 4És meglátja majd minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel azt, és senki sem oltja el.« 5Ekkor így szóltam: »Jaj, jaj, jaj, Uram Isten! Ezek azt mondják majd rólam: ‘Vajon nem talányokban beszél-e ez?’«.

Dal Isten kardjáról

6Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 7»Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen és jövendölj Izrael földje ellen. 8Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent! 9Hogy megöljem benned az igazat és az istentelent, azért megy ki hüvelyéből kardom minden ember ellen, déltől egészen északig; 10hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé! 11Te pedig, emberfia, sóhajts ágyékszakadásig, keserűséggel sóhajtozzál előttük. 12És ha mondják neked: ‘Miért sóhajtozol?’ – mondd nekik: Egy hír miatt, mert eljön az; akkor majd elbágyad minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vízben ázik; íme, eljön ez és meglesz« – mondja az Úr Isten. 13Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 14»Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Beszélj!
A kard, a kard meg van élesítve
és ki van fenve! 15Meg van élesítve, hogy leölje az áldozatokat;
ki van fenve, hogy villogjon.
Elmozdítod fiam jogarát,
ledöntesz minden fát! 16Azért adtam fenésre,
hogy kézben tartsák;
meg van élesítve ez a kard
és ki van fenve,
hogy az öldöklő kezében legyen. 17Kiálts és jajgass, emberfia,
mert az készen áll népem ellen,
készen Izrael minden menekülő vezére ellen;
a kard élére kerülnek népemmel együtt,
ezért üss combodra. 18Mert megállta a próbát;
s mi lesz, ha majd megszünteti a jogart,
és az nem lesz többé? – mondja az Úr Isten. – 19Te pedig, emberfia,
jövendölj, és tapsolj kezeddel;
sújtson kétszer a kard,
sújtson háromszor az öldöklő kard!
A nagy öldöklés kardja ez,
mely megrémíti őket, 20elbágyasztja szívüket,
és naggyá teszi a pusztulást.
Minden kapujukba odaállítom az éles kard rémségét,
mely ki van fenve, hogy villogjon,
melyet felkötnek, hogy öldököljön! 21‘Légy éles! Fordulj jobbra vagy balra,
amerre csak kedve tartja élednek!’ 22Mert én is tapsolok majd kezemmel
és kitöltöm bosszúságomat; én, az Úr, szóltam!«

Egy további jelképes cselekedet: Babilon királyának kardja

23Aztán az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 24»Te pedig, emberfia, készíts magadnak két utat, hogy eljöjjön rajta Babilon királyának kardja; egy országból induljon ki mind a kettő. Faragj útjelzőt, a város felé vivő út kezdetén faragd ki. 25Készíts utat, hogy eljöjjön a kard Ammon fiainak Rabbátja ellen, és Júda ellen, a jól megerősített Jeruzsálem ellen. 26Mert Babilon királya megáll az út elágazásánál, a két út elején; jóslatot keres, rázza a nyilakat, megkérdezi a bálványokat, tanácsot keres a belső részekben. 27Jeruzsálem ellen szól a sors, amely jobbkezébe jut, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy száját megnyissa az öldöklésre, hogy szavát csatakiáltásra emelje, hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, hogy töltést emeljen, hogy sáncokat építsen. 28Mint valami hamis jóslat áll ez előttük; az ő szemükben még hetek és hetek állnak rendelkezésükre; ő azonban a gonoszságra gondol, hogy ostromra keljen. 29Ezért így szól az Úr Isten: Mivel emlékezetbe idéztétek gonoszságotokat és nyilvánosságra hoztátok törvényszegéseiteket, és bűneitek kitűnnek minden cselekedetetekből, mondom, mivelhogy emlékezetbe idéztétek ezeket, kézre kerültök! 30Te pedig, Izraelnek szentségtelen, gonosz fejedelme, kinek napja elérkezik a végső bűnhődés idején – 31így szól az Úr Isten – rakd le a süveget, vedd le a koronát! Egyik sem lesz többé ugyanaz! Az alacsony a magasba kerül, és a magas a mélybe. 32Rommá, rommá, rommá teszem, és ez nem lesz többé, míg el nem jön Az, akit megillet az uralom, és neki nem adom. 33Te pedig, emberfia, jövendölj, és mondd: Így szól az Úr Isten Ammon fiaihoz és az ő gyalázkodásukhoz, és mondd: Kard! Kard! Kirántottalak hüvelyedből, hogy öldökölj, kifentelek, hogy gyilkolj és villogj, 34hogy mialatt rólad hiábavalóságokat látnak és hazugságokat jövendölnek, téged a megölésre szánt istentelenek nyakára tegyenek, akiknek napja elérkezik, mihelyt betelik a gonoszság kitűzött ideje. 35Térj vissza hüvelyedbe! Azon a helyen, ahol megteremtettek, a saját szülőföldeden ítéllek meg, 36és kiöntöm rád bosszúságomat. Haragom tüzével fújok rád és oktalan emberek kezébe adlak, akik a végpusztulást kovácsolják. 37A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!«

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF