Keresés a Bibliában

A VESZEDELEM ELHÁRÍTÁSA: 4,1-7,10

Eszter közbenjárása

4 1Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, 2egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. 3Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. 4Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. 5Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. 6Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. 7Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. 8Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. 8Ezt üzente: »Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól.« 9Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. 10Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: 11»Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.« 12Ennek hallatára Mardókeus 13ismét figyelmeztette Esztert: »Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. 14Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?« 15Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: 16»Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok..« 17Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.

Mardókeus imája

17Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva 17így könyörgött:
»Ábrahám Istene, Izsák Istene
és Jákob Istene, légy áldott! 17Uram, Uram, mindenható Király,
hatalmad alá tartozik minden,
és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna,
ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt. 17Te alkottad az eget és a földet
s az összes csodálatos dolgot,
amit az ég pereme magában foglal. 17Te vagy mindennek az Ura,
és nincs, aki ellenállhatna fölségednek. 17Te tudod, Uram,
hogy Izrael szabadulásáért
kész örömmel megcsókoltam volna
még a lába nyomát is Ámánnak. 17Azért nem tettem meg,
nehogy embert illessek
Istenemnek kijáró tisztelettel.
Nem borulok le, Uram, más előtt,
csak teelőtted, Uram, Istenem. 17Nem büszkeségből, megvetésből,
vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram.
Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram! 17Most tehát, Uram, Királyom,
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene,
könyörülj meg népeden,
ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket,
örökségedet pedig kiirtani. 17Ne vesd meg tulajdonodat,
amelyet kiszabadítottál magadnak
Egyiptom földjéről. 17Hallgasd meg könyörgésemet,
légy irgalommal osztályrészedhez,
változtasd örömre gyászunkat,
hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk,
és ne zárd le azok ajkát,
akik magasztalnak téged.« 17Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket.

Eszter imája

17Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette. 17Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg. 17Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott: 17»Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy!
Segíts meg elhagyatottságomban,
hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen, 17veszedelmem ugyanis nyilvánvaló. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy megmentetted Noét a vízözönből. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Ábrahám háromszáztizennyolc emberének
kilenc királyt adtál át. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy Jónást a hal gyomrából megmentetted. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Ananját, Azarját és Misaélt
kimentetted a tüzes kemencéből. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Dánielt az oroszlánok verméből kihoztad. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te a halálra ítélt Hiszkijának,
a zsidók királyának,
miután életéért könyörgött,
könyörületedben tizenöt évvel toldottad meg életét. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött,
fiú utóddal ajándékoztad meg. 17Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted,
megszabadítod mindörökre. 17Most pedig segíts meg engem,
aki egyedül vagyok
és senkim sincs rajtad kívül,
Uram, Istenem. 17Te ismered,
hogy utálatos volt szolgálódnak
a körülmetéletlenek ágyasháza. 17Istenem, te tudod,
hogy nem ettem az átok asztaláról
és áldozati borukat nem ittam. 17Te tudod, hogy nem találtam örömet másban
attól a naptól kezdve, hogy idehoztak,
egyedül tebenned, Uram. 17Te tudod, Uram,
hogy a díszt, amelyet fejemen hordok,
utálom, mint a havi tisztuláskor
beszennyezett ruhát,
és nem viselem nyugalmam napjaiban. 17És most jöjj segítségemre árvaságomban,
adj ajkamra ékes szavakat
az oroszlán színe előtt,
tégy kedvessé előtte
és úgy hajlítsd a szívét,
hogy meggyűlölje ellenségünket
és elpusztuljon azokkal egyetemben,
akik egyetértenek vele. 17Minket meg szabadíts meg
ellenségeink kezéből,
fordítsd gyászunkat örömmé,
szomorúságunkat vidámsággá. 17Kelj föl, Istenünk, örökrészed fölé,
tedd példává. 17Jelenj meg Uram, mutatkozz meg Uram!«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF