2»Mihelyt megkapjátok e levelet, minthogy nálatok vannak uratok fiai meg a szekerek, a lovak, az erős városok és a fegyverek, 15Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: »Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?« Azt mondta erre Jonadáb: »Igen.« »Ha igen« – mondta, – »add kezedet.« Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre,
Jegyzetek
10,15 A rekabiták törzse úgy tartotta, hogy Jahve tisztelete megkívánja a nomád életmód megtartását is (vö. Jer 35,1-11). Ezért ellenségei voltak az újításoknak, amelyeket Ácháb és utódai bevezettek.
3és mondd: Így szól az Úr Isten:
A hatalmas, nagyszárnyú sas,
hatalmas szárnycsapásokkal,
sűrű, tarka tollazattal
elment a Libanonra,
és elvitte egy cédrusfa hegyét.
18Mert semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, holott íme, kezet adott rá; és mivel mindezeket cselekedte, nem fog megmenekülni.
5
1Te pedig, emberfia, fogj egy éles kardot, használd, mint borbély-beretvát, és húzd végig fejeden és szakálladon; aztán fogj egy mérleget, és oszd el a hajat.
7
1Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2»Most pedig, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött az ország négy tájára!
3Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat!
4Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
5Így szól az Úr Isten: Íme, csapás csapást ér!
6Eljött a vég; a vég eljött; rád virradt, íme, eljött!
7Eljött rád a pusztulás, te ország lakója; eljött az idő, közel van a napja az öldöklésnek, és nem a hegyek dicsőségének!
Jegyzetek
5,1 A lakosság egyik harmada a városban, másik harmada a város környékén hal majd meg, harmadik harmada pedig fogságba kerül.