Keresés a Bibliában

Ácháb házának pusztulása

10 1Volt továbbá Áchábnak hetven fia Szamariában. Leveleket írt s küldött tehát Jéhu Szamariába, a város előkelőihez s véneihez s Ácháb nevelőihez ezzel az üzenettel: 2»Mihelyt megkapjátok e levelet, minthogy nálatok vannak uratok fiai meg a szekerek, a lovak, az erős városok és a fegyverek, 3válasszátok ki a legjobbat, s aki nektek leginkább tetszik uratok fiai közül, azt ültessétek apja királyi székébe s harcoljatok uratok házáért.« 4Erre azok igen megijedtek s azt mondták: »Íme, két király nem tudott megállni előtte, hogy tudnánk ellene állni mi?« 5Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: »A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd.« 6Erre egy második levelet írt nekik ezzel az üzenettel: »Ha enyéim vagytok s nekem engedelmeskedtek, vegyétek uratok fiainak fejét s holnap ilyenkor gyertek hozzám Jezreelbe.« A királyfiak – hetven ember – a város nagyjainál nevelkedtek. 7Amikor tehát a levél megérkezett hozzájuk, vették a királyfiakat s megölték a hetven embert s kosarakba tették fejüket s elküldték hozzá Jezreelbe. 8Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: »Elhozták a királyfiak fejét.« Erre ő azt felelte: »Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.« 9Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: »Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket? 10Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt.« 11Majd megölte Jéhu mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Jezreelben, valamint összes nagyjait, bizalmasait s papjait, úgyhogy egy sem maradt meg belőlük. 12Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott, 13találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: »Kik vagytok?« Azok azt felelték: »Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait.« 14Erre ő azt mondta: »Fogjátok meg őket elevenen.« Amikor aztán megfogták őket elevenen, lemészárolták őket – negyvenkét embert – a hajlék mellett levő vízveremnél. Egyet sem hagyott meg közülük. 15Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: »Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?« Azt mondta erre Jonadáb: »Igen.« »Ha igen« – mondta, – »add kezedet.« Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre, 16és azt mondta neki: »Gyere velem s lásd buzgalmamat az Úrért.« Helyet adott tehát neki szekerén, 17elvitte Szamariába s ott megölte mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Szamariában, egy szálig, az Úr azon szava szerint, amelyet Illés által szólt.

Baál papjainak elűzése

18Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: »Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni. 19Most azért hívjátok hozzám Baál minden prófétáját, minden szolgáját s minden papját. Senki se maradjon el, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányozni fog, nem marad életben.« Jéhu azonban ezt cselből cselekedte, hogy elveszíthesse Baál tisztelőit. 20Majd azt mondta: »Szenteljetek ünnepet Baálnak.« Ki is hirdettette 21és megüzente Izrael minden határába. Erre eljött Baál összes szolgája – nem maradt senki sem, aki el nem jött volna –, és bementek Baál templomába, úgyhogy Baál háza színültig megtelt. 22Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: »Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának.« Azok elő is hozták nekik a ruhákat. 23Erre bement Jéhu Jonadábbal, Rekáb fiával Baál templomába és azt mondta Baál tisztelőinek: »Vizsgálódjatok s nézzetek utána, nehogy legyen közöttetek valaki az Úr szolgái közül, s hogy Baál szolgái egyedül legyenek.« 24Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: »Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért.« 25Amikor aztán bevégezték az egészen elégő áldozatot, az történt, hogy Jéhu megparancsolta vitézeinek s főtisztjeinek: »Menjetek be s üssétek le őket, el ne meneküljön egy sem!« Erre kardélre hányták és odadobták őket a vitézek s a főtisztek, majd behatoltak Baál templomának városába 26s kihozták a bálványt Baál templomából és elégették 27s összetörték, aztán lerombolták Baál házát s árnyékszéket csináltak a helyére mind a mai napig. 28Jéhu tehát kipusztította Baált Izraelből, 29de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak.

Jéhu egyéb tettei

30Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: »Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján.« 31Jéhu azonban nem ügyelt arra, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint járjon: nem távozott ugyanis Jeroboám vétkeitől, aki vétekre vitte Izraelt. 32Abban az időben az Úrnak kezdett terhére lenni Izrael, s azért Házaél megverte őket Izraelnek azon egész területén, 33amely a Jordántól keletre van, megverte Gileádnak egész földjét, azaz Gádot, Rúbent és Manasszét, Ároertől kezdve, amely az Arnon patak mellett van, Gileádot is, Básánt is. 34Jéhu egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? 35Amikor Jéhu aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joacház lett a király helyette. 36Az idő, amely alatt Jéhu Izraelen, Szamariában uralkodott, huszonnyolc esztendő volt.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF