Keresés a Bibliában

FELKELÉS AZ ÜLDÖZŐK ELLEN: 2,1-70

Matatiás és fiai

2 1Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Járib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott. 2Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz, 3Simon, másik nevén Tászi, 4Júdás, másik nevén Makkabeus, 5Eleazár, másik nevén Abáron, meg Jonatán, másik nevén Affusz. 6Mikor ezek látták a bajt, amelybe a nép jutott Júdában meg Jeruzsálemben, 7így szólt Matatiás: »Jaj nekem, miért is jöttem a világra? Azért, hogy lássam népem romlását és a szent város pusztulását? Itt üljek tétlen, amikor ez az ellenség kezére jutott? 8A szentély idegenek hatalmában van, Temploma olyan, mint a becstelen ember. 9Díszes berendezését elhurcolták zsákmányul. Véneit lemészárolták az utakon, ifjai pedig elestek az ellenség kardjától. 10Van-e még nép, amely nem lépett hatalmának örökébe, és nem ragadta el zsákmányát? 11Megfosztották minden díszétől; rabszolgává lett, aki szabad volt. 12Szentélyünk, a mi díszünk és dicsőségünk, íme, elpusztult, pogányok gyalázták meg. 13Miért is éljünk tehát tovább?« 14Erre megszaggatták ruhájukat Matatiás és fiai, szőrzsákba öltöztek és mélyen gyászoltak.

Matatiás felkelése

15Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől. 16Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak. 17Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: »Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz. 18Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.« 19Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: »Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik, 20én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk. 21Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól. 22Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk.« 23Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában. 24Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron. 25Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta. 26Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zimrivel, Szálu fiával szemben cselekedett. 27Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: »Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!« 28Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban. 29Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak, 30és ott maradtak fiaikkal, feleségeikkel meg barmaikkal együtt, mert a baj elhatalmasodott felettük.

Harc szombat napján

31Hírül vitték akkor a király embereinek és a seregének, amely Jeruzsálemben, a Dávid-városban volt, hogy néhányan, akik megvetéssel illették a király rendeletét, búvóhelyekre húzódtak a pusztában. Erre sokan utánuk nyomultak, 32és csakhamar el is érték őket. Rájuk támadtak szombat napján, 33és ezt kiáltották feléjük: »Még mindig ellenálltok? Gyertek ki, cselekedjetek Antióchosz király szava szerint, és életben maradtok!« 34Ám azok így szóltak: »Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, hogy megszentségtelenítsük a szombatot.« 35Erre megkezdték ellenük a harcot. 36De azok nem válaszoltak nekik, még csak egy követ sem dobtak feléjük és nem torlaszolták el rejteküket, 37hanem így szóltak: »Hadd haljunk meg mindnyájan ártatlanul! Tanúnk az ég és a föld, hogy igazságtalanul öltök meg minket.« 38Erre harcra keltek ellenük szombatnapon, és meghaltak feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal egyetemben – közel ezer ember. 39Amikor Matatiás és barátai erről értesültek, nagyon megsiratták őket, 40és így szólt egyik a másikhoz: »Ha mindannyian úgy teszünk, ahogy testvéreink tettek, és életünkért meg szertartásainkért nem szállunk síkra a pogányok ellen, akkor bizony hamar kiirtanak minket a föld színéről.« 41Ezért ilyképpen határoztak azon a napon: »Ha valaki szombat napján haddal támad ránk – legyen az bárki is –, szembeszállunk vele, hogy meg ne haljunk mindannyian úgy, ahogy meghaltak testvéreink a búvóhelyeken.«

A felkelők első sikerei

42Akkor hozzájuk csatlakozott a haszídok bátor gyülekezete Izraelből, mindegyik törvényhez ragaszkodó férfi. 43Melléjük álltak továbbá és segítségükre lettek mindazok, akik elmenekültek a bajok elől. 44Így sereget gyűjtöttek, és leütötték a bűnösöket haragjukban és az istentelen férfiakat dühükben. A többiek, hogy megmeneküljenek, a pogányokhoz menekültek. 45Matatiás pedig körüljárt barátaival: lerombolták az oltárokat, 46erőszakkal körülmetélték a körülmetéletlen fiúkat, akiket csak találtak Izrael területén, 47és elűzték a gőg szülötteit. A munka sikeresen haladt előre kezükben. 48Így megmentették a törvényt a pogányok kezétől és a királyok kezétől, és nem engedték nagyra nőni a bűnösök szarvát.

Matatiás végrendelete és halála

49Végéhez közeledtek azonban Matatiás napjai, ezért így szólt fiaihoz:
»Erőre kapott a gőg és az ostorozás, a felfordulás ideje és a harag dühe. 50Nos tehát, fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért! 51Gondoljatok az atyák azon tetteire, amelyeket véghez vittek a maguk idejében, s nagy dicsőség és halhatatlan név lesz osztályrészetek! 52Ugye, Ábrahám hű maradt a kísértésben, és ezt igazságul tudták be neki? 53József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett. 54Fineesz, a mi atyánk, Isten ügyéért buzgólkodott, ezért örök papságra kapott ígéretet. 55Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett. 56Káleb bizonyságot tett a népgyűlésben, és örökrészhez jutott. 57Dávidnak istenfélelme által lett örök a trónja. 58Illést, mivel a törvényért rajongott, felvitték a mennybe. 59Ananja, Azarja és Misaél hitük árán menekültek meg a lángokból. 60Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából. 61Látjátok tehát nemzedékről-nemzedékre, hogy senki sem veszti el erejét, ha Őbenne bízik. 62Ne féljetek tehát a bűnös ember szavától, az ő dicsősége ugyanis sár és féreg. 63Ma még magasztalják, holnap már nincsen. A saját porába tér vissza, terve pedig semmivé lesz.
64Nos tehát, fiaim, legyetek erősek, férfiasan álljatok helyt a törvényért, mert általa lesz dicsőségben részetek! 65Tudom, hogy testvéretek, Simon bölcs ember. Hallgassatok rá mindenkor, ő legyen atyátok! 66Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje és a nép vezére a hadban! 67Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és álljatok kegyetlen bosszút népetekért! 68Fizessetek meg jól a pogányoknak, és figyeljetek a törvény parancsára!« 69Azután megáldotta őket és atyáihoz tért. 70A száznegyvenhatodik esztendőben halt meg. Fiai Modinban, őseinek sírboltjában temették el; egész Izrael pedig mélységes gyásszal siratta meg.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF