Keresés a Bibliában

Simon és VII. Antióchosz szövetsége

15 1Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek 2ezzel a szöveggel: »Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét! 3Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel. 4Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban. 5Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged. 6Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban. 7Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van. 8Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre. 9Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön.« 10Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál. 11Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett. 12Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle. 13Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal, 14és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.

A római szerződés kiegészítése

15Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt: 16»Lúciusz, a rómaiak konzulja üdvözli Ptolemajosz királyt! 17Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget. 18Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal. 19Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget! 20Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot. 21Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket!« 22Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek, 23továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének. 24Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.

Simon és VII. Antióchosz elidegenedése

25Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett. 26Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést. 27Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett. 28Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: »A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár. 29Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét. 30Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek. 31Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek.« 32Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét. 33Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: »Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink. 34S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét. 35Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot.« Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt, 36hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király. 37Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.

Simon fiainak győzelme Kendebajosz felett

38A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat, 39és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe. 40Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront, 41és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF