5 1Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. (Kol 3,16; Jak 5,13; Fil 4,4) 2Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! (Zsolt 4,2;17,1) 3Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! (Zsolt 40,4) 4Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. (Zsolt 59,17) 5Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. (Róm 1,8; Zsolt 34,17; Máté 7,22.23) 6Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt. (Zsolt 1,5;11,5; Jób 13,16) 7Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. (Zsolt 9,6; Csel 5,3;5,8.10) 8Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben. (2Sám 6,17) 9Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat! (Zsolt 27,11) 10Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek. (Róm 3,13.14) 11Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. (Péld 19,21) 12És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. (Dán 3,28; Zsolt 68,3) 13Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. (Zsolt 3,3)