Keresés a Bibliában

13 1A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Mát 26,2; Márk 14,1; Luk 22,1) 2És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, (2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39) 3Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, (Ján 3,35;17,2; Mát 11,27;28,18) 4Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. (Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16) 5Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! (Ján 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12) 10Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. (Ján 13,10) 11Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! (Ján 6,64) 12Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? (Mát 26,52) 13Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. (Mát 23,8-10;1Kor 8,6) 14Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. (Ján 11,49.50) 18 1Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai. (2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39) 2Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival. (Mát 26,15; Luk 22,5) 3Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. (Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16) 4Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? (Zsolt 69,26;Zsolt 109,8) 5Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt. 6Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének. (2Kor 11,25.1Thess;2,2) 7Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. 8Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el; 9Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el. (Ján 6,39;10,28;17,12) 10Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala. (Mát 26,51; Márk 14,47; Luk 22,50) 11Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem? (Mát 26,52) 12A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt, 13És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala. (Csel 2,37.38; Luk 3,10-15) 14Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért. (Ján 11,49.50) 15Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába, (Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54) 16Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert. (Ján 2,47;4,33) 17Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok. (Ján 11,24) 18A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala. (Ján 19,12) 19A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. (Ésa 21,2;1Pét 1,1; Csel 6,9) 20 1A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 2Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. (Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18) 3Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. (Luk 24,12) 4Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; (Ján 5,18) 5És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. 6Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. (Márk 15,1) 7És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24) 8Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. (Márk 11,28) 9Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. (Zsolt 16,10) 10Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. (2Móz 3,6.15.16) 11Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; (Márk 16,5) 12És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala. (Ésa 28,16; Zsolt 118,22; Mát 21,42.1Pét;2,4.7) 13És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. (Mát 1,21) 14És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. (Márk 16,9) 15Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. (5Móz 18,15.18) 16Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! (2Móz 20,21;34,28.32;5Móz 32,47; Zsid 4,12.1Pét;1,23) 17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. (Zsolt 22,23) 18Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. (Márk 16,10) 19Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 20És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. (Ján 5,29) 21Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. (Ján 17,18) 22És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: (2Móz 25,40) 23A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. (Mát 16,19;18,18) 24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. (1Sám 13,14;2Sám 7,2.1Krón;17,1; Zsolt 132,2-5) 25Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. (Ésa 37,16-20) 26És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! (Zsolt 2,1.2) 27Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. (Ésa 66,1.2) 28És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! (Luk 23,7-11) 29Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. (1Pét 1,8) 30Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben; (Ján 21,25) 31Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. (Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4) 21 1Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen: (Csel 20,4;27,2; Kol 4,10; Filem 24;) 2Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. (Ján 2,44) 3Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 4Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. 5Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! (Ján 22,20;Ján 6,13.5Móz;17,7) 6Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. (Zsolt 31,6; Luk 23,46) 7Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. (Ján 13,23) 8A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal. (Ján 22,20;Ján 11,19) 9Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. 10Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok. (Ján 9,1;22,4.19; Gal 1,13) 11Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló. (Mát 10,23) 12Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. (Ján 6,5;21,8) 13Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is. (Ján 5,15.16; Márk 16,17.18) 14Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. 23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. (Ján 22,6;26,12.13) 24Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! (Ján 12,6) 25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. (Ján,10 38. Ján 5,36.) 26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: (Zsid 9,14) 27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: (Ján,10 14.) 28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. (Ján 6,39;17,12;18,9;Róm 8,34-39) 29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. (Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21) 30Én és az Atya egy vagyunk. (Ján 17,11)

KNB SZIT STL BD RUF KG