Jézus szenvedése, halála, és föltámadása

A lábmosás.

13 ¹Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. ²A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. ³Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, ⁴fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. ⁶Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” ⁷Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” ⁸Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” ⁹„Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” ¹⁰Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” ¹¹Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”

A lábmosás tanulsága.

¹²Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. ¹³Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Jézus szenvedése

Jézust elfogják.

18 ¹Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt ott egy kert. ²Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. ³Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. ⁴Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította őket: „Kit kerestek?” ⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. ⁶Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek. ⁷Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok. ⁸„Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” ⁹Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” ¹⁰Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. ¹¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kajafás előtt.

¹²A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte. ¹³Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben. ¹⁴Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” ¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. ¹⁶Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. ¹⁷Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?” ¹⁸„Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett. ¹⁹A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust.

Jézus feltámadása

Péter és János a sírnál.

20 ¹A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” ³Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, ⁴de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, ⁷és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának.

¹¹Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. ¹²Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehér ruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. ¹³Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” ¹⁴Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. ¹⁵Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” ¹⁶Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester. ¹⁷Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” ¹⁸Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”

Jézus megjelenik az apostoloknak.

¹⁹Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹„Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ²²E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

Jézus megjelenik Tamásnak.

²⁴Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. ²⁵A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!” ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” ²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.” ³⁰Jézus még sok más csodajelet művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek följegyezve ebben a könyvben. ³¹Ezeket azonban azért jegyeztem föl, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

Jézus Tibériás tavánál.

21 ¹Ezután újra megjelent Jézus a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt: ²Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, a galileai Kánából való Natanaél, Zebedeus fiai és még két tanítvány. ³Simon Péter így szólt: „Megyek halászni.” „Mi is veled tartunk”, mondták. Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. ⁴Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték föl, hogy Jézus az. ⁵Jézus megszólította őket: „fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincsen”, felelték. ⁶Ekkor azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették és alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. ⁷Erre a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, fölvette köntösét – mert neki volt vetkőzve – és a tóba vetette magát. ⁸A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. ⁹Mikor partra értek, izzó parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. ¹⁰Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót. Százötvenhárom nagy hal töltötte meg. ¹¹Noha ennyi volt a hálóban, nem szakadt el. ¹²Jézus hívta őket: „Jöjjetek ide, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. ¹³Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanígy halat is. ¹⁴Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus halálból való föltámadása után megjelent a tanítványoknak. ²³Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában. ²⁴Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” ²⁵Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. ²⁶De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók. ²⁷Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. ²⁹Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk.”

KNB SZIT STL BD RUF KG