14Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! 15Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; (Gal 1,17) 16Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: (Jóel 2,28-32) 17És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. (Ésa 44,3) 18És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. (1Móz 12,7;13,15) 19És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. (1Móz 15,13.16) 20A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. (1Móz 15,14) 21És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. (1Móz 25,21.26;1Móz 29,31-35;30,5-24) 22Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. (Máté 4,23.24;11,4-5; Ján 3,2;5,36;9,32.33;10,25) 23Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: (Csel 4,28) 24Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. (Csel 15,20.29) 25Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. (Zsolt 16,8-11) 26Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. (1Móz 45,1-3) 27Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (1Móz 46,27.2Móz;1,5.5Móz;10,22) 28Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. (1Móz 46,5-7;1Móz 49,33.2Móz;1,6) 29Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. (1Kir 2,10; Nehem 3,16) 30Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, (2Sám 7,12; Zsolt 132,11) 31Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (2Móz 1,8-22) 32Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. (Csel 1,3.22;10,41; Luk 24,48) 33Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. (Luk 24,49; Ján 15,26;16,7) 34Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt 110,1) 35Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 36Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. (2Móz 2,11.12)