Keresés a Bibliában

2 1És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. (2Móz 23,16;34,22.5Móz;16,10) 2És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. (Csel 1,14;4,33;5,42) 3És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. (Csel 8,5.26;21,8) 4És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (4Móz 8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6) 5Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 6Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. 7Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? (Csel 21,39) 8Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? (Luk 21,15) 9Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, (Ésa 21,2;1Pét 1,1; Csel 6,9) 10Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, (Csel 6,9) 11Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. (Jer 26,11) 12Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? (2Kor 11,23-33) 13Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. 14Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! 15Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; (Gal 1,17) 16Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: (Jóel 2,28-32) 17És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. (Ésa 44,3) 18És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. (1Móz 12,7;13,15) 19És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. (1Móz 15,13.16) 20A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. (1Móz 15,14) 21És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. (1Móz 25,21.26;1Móz 29,31-35;30,5-24) 22Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. (Máté 4,23.24;11,4-5; Ján 3,2;5,36;9,32.33;10,25) 23Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: (Csel 4,28) 24Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. (Csel 15,20.29) 25Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. (Zsolt 16,8-11) 26Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. (1Móz 45,1-3) 27Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (1Móz 46,27.2Móz;1,5.5Móz;10,22) 28Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. (1Móz 46,5-7;1Móz 49,33.2Móz;1,6) 29Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. (1Kir 2,10; Nehem 3,16) 30Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, (2Sám 7,12; Zsolt 132,11) 31Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (2Móz 1,8-22) 32Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. (Csel 1,3.22;10,41; Luk 24,48) 33Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. (Luk 24,49; Ján 15,26;16,7) 34Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt 110,1) 35Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 36Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. (2Móz 2,11.12) 37Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? 38Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. (Csel 9,11;22,3) 39Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Ésa 44,1-5;Ján 17,20) 40Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! 41A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. 42És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (2Móz 2,15.21.22) 43Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. (Márk 16,17.18; Ján 14,12) 44Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; (Csel 4,32) 45És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. (2Móz 3,6.15.16) 46És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. (Józs 5,15) 47Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel. (2Móz 3,7-10)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet