11 1Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét. (3Móz 17,13.5Móz;12,16;1Móz 9,4-5.3Móz;3,17;7,26;17,10-14;19,26.5Móz;12,16.23-25;15,23) 2Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók, (Csel 16,6) 3Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. (1Kor 1,12; Csel 19,1) 4Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván: (Gal 1,21) 5Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: (Csel 10,9-16) 6Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat. (1Kor 1,12;3,4.5.6.22;4,6;16,12) 7Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél! (Csel 14,19) 8Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba. (Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41) 9Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. 10Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe. (1Móz 17,10.11;Gal 3,7) 11És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám. (Csel 10,19-25) 12Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába: (1Móz 22,17.18) 13És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; (Csel 10,3-6) 14Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe. 15Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben. (Csel 10,44) 16Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. (Csel 1,5) 17Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? (Gal 2,16) 18Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! (Csel 17,30; Luk 2,31.32)