Magatartás az aggályos keresztényekkel szemben

Óvás a szeretetlenségtől.

14 ¹Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, anélkül hogy fölfogását elítélnétek. ²Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. ³Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen az Isten magáénak tekinti őt. ⁴Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz, hogy fönntartsa. ⁵Van, aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindenki a maga meggyőződését. ⁶Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszi, és ő is hálát ad Istennek. ⁷Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. ⁸Amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk. ⁹Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék. ¹⁰Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt. ¹¹Így mondja az Írás:
„Megesküdtem önmagamra, szól az Úr:
előttem hajlik meg minden térd,
s minden nyelv Istent magasztalja.” ¹²Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.

KNB SZIT STL BD RUF KG