Keresés a Bibliában

Jézus és Nikodémus.

3 1Volt a farizeusok köztegy Nikodémus nevű zsidó tanácsos. 2Éjnek idején fölkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.” 3Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” 4„Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg?” – Vágott szavába Nikodémus. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” 5Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába. 6Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. 7Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született.” 9„Hogyan lehetséges ez?”– kérdezte Nikodémus. 10Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted? 11Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk, 12s arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről szólok? 13Senki sem emelkedett föl a mennybe, csak
az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van). 14Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, 15hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. 16Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. 17Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. 18Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. 19Az ítélet ez: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik. 20Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei. 21De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte.”

Jézus és Keresztelő János.

22Jézus ezután tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt. 23János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24János akkor még nem volt börtönben. 25Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. 26„Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul.” 27János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. 28Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutára. 29Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. 30Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” 31»Aki fölülről jön, mindenkit fölülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön, fölülmúl mindenkit. 32Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki sem fogadja el. 33De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó. 34Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket. 35Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki hisz a Fiúban, az örökké él. 36De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életét, hanem Isten haragja száll rá.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF