³⁴Ekkor Péter így kezdett beszélni: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. ³⁵Ellenkezőleg, bármely nemzethez
tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe. ³⁶Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. ³⁷Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, ³⁸s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten. ³⁹Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték, ⁴⁰de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta, ⁴¹ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk holtából való föltámadása után. ⁴²Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt. ⁴³Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát.” ⁴⁴Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. ⁴⁵A zsidókeresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. ⁴⁶Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. ⁴⁷„Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?” ⁴⁸Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

KNB SZIT STL BD RUF KG