17
1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre,
2és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.
3És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele.
4Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«
5Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«.
(Iz 42,1; MTörv 18,15)
6Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.
7Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!«
8Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
9Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«