Evangélium Márk szerint

Jézus szenvedése és feltámadása: 14,1-16,20 14 *A főtanács határozata¹Két nappal a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg. ²Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
   *A betániai megkenés³Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és az olajat Jézus fejére öntötte. ⁴Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: „Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? ⁵Ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!” És megharagudtak az asszonyra.
   ⁶Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. ⁷Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. ⁸Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. ⁹Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetik majd az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik azt is, amit tett.”
   *Júdás árulása¹⁰Az iskarióti Júdás pedig, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. ¹¹Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
   A húsvéti vacsora előkészítése¹²A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján pedig, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: „Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy elkölthesd a húsvéti vacsorát?” ¹³Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, ¹⁴és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: »Hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?« ¹⁵Mutatni fog nektek egy nagy emeleti termet készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.” ¹⁶Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
   *A húsvéti vacsora¹⁷Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel. ¹⁸Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: „Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem.” (Zsolt 41,10)  ¹⁹Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: „Csak nem én vagyok az?” ²⁰Ő azt felelte nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem egyszerre márt a tálból. ²¹Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!”
   *²²Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Vegyétek, ez az én testem.” ²³Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és odaadta nekik. Mindnyájan ittak belőle. ²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, (Kiv 24,8;  Jer 31,31)  amely sokakért kiontatik. ²⁵Bizony, mondom nektek: többé nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.”
   *Jézus kimegy az Olajfák hegyére²⁶Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷Jézus azt mondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: »Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.« (Zak 13,7)  ²⁸De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” ²⁹Péter erre azt mondta neki: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!” ³⁰Jézus azt felelte neki: „Bizony, mondom neked, még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.” ³¹Ő még erősebben fogadkozott: „Még ha veled együtt is kell meghalnom, akkor sem tagadlak meg téged!” A többiek is valamennyien ugyanígy beszéltek.
   *Jézus imája a Getszemáni kertben³²Amikor odaértek a Getszemáninak hívott majorba, azt mondta tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” ³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, majd remegni és gyötrődni kezdett. ³⁴Azt mondta nekik: „Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.” ³⁵Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. ³⁶Ezt mondta: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.” ³⁷Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” ³⁹Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁰Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: „Aludjatok hát és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. ⁴²Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.”
   *Jézust elfogják⁴³Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. ⁴⁴Aki elárulta őt, jelt adott nekik: „Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el, és gondosan őrizve vezessétek el.” ⁴⁵Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: „Rabbi!” És megcsókolta őt. ⁴⁶Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. ⁴⁷Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁴⁸Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok? ⁴⁹Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.” ⁵⁰A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak. ⁵¹Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. ⁵²Megfogták őt, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.
   *Jézus a főtanács előtt⁵³Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála az egész főpapság, az írástudók és a vének. ⁵⁴Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap udvaráig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. ⁵⁵A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. ⁵⁶Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. ⁵⁷Végül néhányan felálltak, és ezekkel a szavakkal tettek ellene hamis tanúvallomást: ⁵⁸„Hallottuk, hogy ez azt mondta: »Lebontom ezt a kézzel épített templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott«.” ⁵⁹De a vallomásuk így sem volt megegyező. ⁶⁰Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek vallanak ellened?” ⁶¹Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: „Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?” ⁶²Jézus azt felelte neki: „Én vagyok. Látni fogjátok az Emberfiát amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Dán 7,13;  Zsolt 110,1) 
   ⁶³Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Erre azok mindnyájan méltónak ítélték őt a halálra.
   ⁶⁵Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: „Prófétálj!” A szolgák is arcul verték őt.
   *Péter tagadása⁶⁶Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója, ⁶⁷látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: „Te is a Názáreti Jézussal voltál!” ⁶⁸Ő azonban letagadta: „Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.” Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. ⁶⁹A szolgáló megint meglátta őt, és újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. ⁷⁰Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: „Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.”
   ⁷¹Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” ⁷²Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Erre Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” És keserves sírásra fakadt.