12
*Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről1Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épített. (Iz 5,1-2)  Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.
2Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből.
3Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el.
4Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették.
5Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték.
6Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: »A fiamat tiszteletben fogják tartani.«
7A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: »Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!«
8Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre.
9Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.
10Vagy nem olvastátok az Írást:
»A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
11az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben«?” (Zsolt 118,22-23) 
   12Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.
   *Kérdés az adóról13Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében.
14Odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?”
15Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!”
16Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.”
17Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.
   *Kérdés a halottak feltámadásáról18Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
19„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. (MTörv 25,5-6;  Ter 38,8) 
20Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot.
21Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik.
22Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.”
24Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!
25Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
26A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: »Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?« (Kiv 3,6) 
27Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
   *Kérdés a főparancsról28Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?”
29Jézus így felelt neki: „A legelső ez: »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel!« (MTörv 6,4-5)  Ez az első parancsolat.
31A második pedig: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« (Lev 19,18)  Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
32Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól mondtad, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;
33és hogy őt szeretni teljes szívből, teljes értelemből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.”
34Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
   Kérdés a Messiásról35Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?
36Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által:
»Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet.« (Zsolt 110,1) 
   *37Ha maga Dávid Urának nevezi őt, akkor hogyan lehet a fia?” S a hatalmas tömeg szívesen hallgatta őt.
   Az írástudók megfeddése38Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni,
39a zsinagógákban az első helyeken ülni, a lakomákon pedig a főhelyeken.
40Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet kapnak majd!”
   *Az özvegyasszony adománya41Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be.
42Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két fillért, ami egy kvadráns.
43Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba.
44Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.”