10
*Jézus Júdeába megy1Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
*A válásról2A farizeusok odajárultak hozzá, és hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?”
3Ő így felelt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”
4Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk.” (MTörv 24,1) 
5Erre Jézus azt válaszolta nekik: „A ti keményszívűségetek miatt írta nektek ezt a parancsot.
6A teremtés kezdetén azonban Isten »férfit és nőt alkotott.« (Ter 1,27) 
7Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik,
8és a kettő egy testté lesz. (Ter 2,24)  Így már nem ketten vannak, hanem egy test.
9Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!”
10Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról.
*11Azt felelte nekik: „Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz el, házasságtöréssel vét ellene.
12És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.”
   *A gyermekek megáldása13Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok megfeddték azokat, akik hozták őket.
14Ezt látva Jézus megharagudott, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket! Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint egy kisgyermek, nem megy be oda.”
16Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
   *A gazdagságról és Jézus követéséről17Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdre esett előtte és megkérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
18Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
19Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” (Kiv 20,12-16;  MTörv 5,16-20) 
20Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.”
21Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!”
22Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
   23Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!”
*24A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni!
25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.”
26Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?”
27Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges.” (Ter 18,14;  Jób 42,2) 
   28Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!”
29Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit vagy földjeit értem és az evangéliumért,
*30százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.
31Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”
   *A szenvedés és a feltámadás harmadik megjövendölése32Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár:
33„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak.
34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.”
   *Az uralkodásról és a szolgálatról35Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és azt mondták neki: „Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.”
36Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?”
37Azt felelték: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.”
38Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a kelyhet, amelyet én kiiszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”
39Ők azt felelték neki: „Meg tudjuk tenni.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni.
40De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készült.”
   41Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra.
42Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.
43Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok;
44aki pedig első akar lenni köztetek, az legyen a szolgája mindenkinek.
45Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
   *A jerikói vak meggyógyítása46Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor elindult Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak koldus, Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült.
47Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
48Sokan rászóltak, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
49Jézus megállt és megparancsolta: „Hívjátok őt ide!” Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj föl, hív téged!”
50Erre ő ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá.
51Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: „Mester! Hogy lássak!”
52Jézus erre azt mondta neki: „Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.