11 ¹Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: »Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.«

²Erre azt válaszolta nekik: »Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod!

³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta,

⁴és bocsásd meg a bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek,
és ne vígy minket kísértésbe.«

⁵Azután így szólt hozzájuk: »Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ‘Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, ⁶mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki’; ⁷a másik viszont belülről ezt feleli: ‘Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!’ ⁸Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
⁹Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

KNB SZIT STL BD RUF KG