Az Úr imádsága.

11 ¹Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” ²Erre így szólt hozzájuk: „Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod. ³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. ⁴Bocsásd meg vétkeinket,
mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”

Az állhatatos imádság.

⁵Aztán így folytatta: „Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. Útról érkezett egy barátom és nincs mit elébe tegyek. ⁶De az kiszól: ne zavarj! ⁷Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked. ⁸(De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.”

Az imádság meghallgatása.

⁹„Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ¹⁰Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik.

KNB SZIT STL BD RUF KG