38
1És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:
2»Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?
3Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
4Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!
5Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?
6Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,
7miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?
8Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,
9amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki
10és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,
11és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!
12Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy,
és kijelölted-e a hajnalpír helyét,
13hogy megragadja a földnek széleit
és lerázza róla a gonoszokat?
14Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag,
és színeket öltsön, miként a ruha,
15hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat,
és megtörjék a felemelt kart?
16Eljutottál-e a tenger mélységeibe?
Jártál-e az óceán fenekén?
17Kitárultak-e előtted a halál kapui,
és láttad-e a halálárnyék portáit?
18Szemlélted-e a földet széltében?
Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!
19Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez,
és hol van a sötétség helye,
20hogy mindegyiket határába elvezesd,
és tudd az ösvényt házához!?
21Te ezt tudod, hisz akkor születtél,
és napjaid száma igen nagy!
2»Tudom, hogy mindent megtehetsz,
és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.
3Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?
Valóban balgán beszéltem
olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!
4Hallgass meg csak, hadd beszéljek,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
5Eddig szóbeszédből hallottam felőled,
most pedig saját szememmel látlak!
Jegyzetek
38,1 Maga Isten mutatkozik meg a viharban, amely megszokott módja az ószövetségi teofániáknak. Szemére veti Jóbnak, hogy túl gyakran fellebbezett hozzá. Jób problémáját azonban nem oldja meg: igazat ad ugyan neki barátainak vádjaival szemben, de őt magát szinte elsöpri saját hatalmának és bölcsességének leírásával.
38,4 A világegyetemet az akkori fogalmak szerint írja le: a föld szigetként emelkedik ki a vizek végtelenjéből; az égbolt egy óriási kupola, melyet hatalmas oszlopok tartanak; a nap és a hold, a két világító, amelyeknek saját házuk van az óceánt körülvevő és határoló hegyekben.
42,3 Egyes magyarázók szerint a 3.v. eleje a 38,2-höz, a 4.v. pedig a 38,30-hoz fűzött széljegyzet lehetett, onnan került ide. Ebben az összefüggésben nincs sok értelmük, ha azonban kiemeljük őket a szövegből, rögtön érthetővé válik: Jób alázatosan beismeri, hogy értelem nélkül, meggondolatlanul, csak saját tudatlanságában beszélt. De most beismeri, hogy milyen végtelenül parányi ő Isten előtt, bocsánatot kér oktalan beszéde miatt, és porban-hamuban vezekelni kezd.