Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása

38 ¹Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: ²Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? ³Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! ⁴Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! ⁵Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? ⁶Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, ⁷amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? ⁸Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, ⁹amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, ¹⁰amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, ¹¹és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! ¹²Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, ¹³hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? ¹⁴Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. ¹⁵Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. ¹⁶Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? ¹⁷Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? ¹⁸Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! ¹⁹Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? ²⁰Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? ²¹Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!

Jób bűnbánatot tart

42 ¹Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: ²Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. ³Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. ⁴Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. ⁵Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.

KNB SZIT STL BD RUF KG