A Zsoltárok könyve

46 (45). ZSOLTÁR. ISTEN VELÜNK 46 ¹(A karvezetőnek
– Korach fiainak éneke oboára.)
²Isten a menedékünk és az erőnk,
nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.
³Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld,
ha a hegyek a tengerbe omlanak,
⁴ha vizei zúgnak, tajtékoznak is,
és viharától megrendülnek a hegyek.
[Velünk a Seregek Ura,
Jákob Istene a mentsvárunk!]
⁵A folyam ágai felüdítik Isten városát,
ő megszenteli a Fölséges hajlékát.
⁶Nem inog meg, Isten lakik benne,
Isten már hajnalban is védelmezi.
⁷A népek lázadoztak,
birodalmak megrendültek,
de mennydörgő szózatától
rettegés fogta el a földet.
⁸Velünk a Seregek Ura,
Jákob Istene a mentsvárunk!
⁹Gyertek, lássátok, mit művel az Úr!
Rettegésbe taszítja a földet,
¹⁰megálljt parancsol a hadaknak
a föld határáig,
szétzúzza az íjakat,
összetöri a lándzsákat,
s a pajzsokat tűzben elégeti.
¹¹Álljatok meg és ismerjétek el:
Én vagyok az Isten!
Fönséges a népek fölött,
fönséges a föld felett.
¹²Velünk a Seregek Ura,
Jákob Istene a mentsvárunk!