A Zsoltárok könyve

2. ZSOLTÁR. A MESSIÁSI DRÁMA 2 ¹Miért háborognak a nemzetek?
A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
²A föld királyai fölkelnek,
nagyjai összeesküsznek
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
³„Törjük össze bilincsüket,
tépjük szét rabláncukat!”
⁴Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk,
kineveti őket az Úr.
⁵De egyszer majd haraggal fordul feléjük,
és kemény szót intéz hozzájuk:
⁶„Én szenteltem fel Királyomat a Sionon,
szent hegyemen.”
⁷Az Úr végzését hirdetem;
Ő így szólt hozzám:
„A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
⁸Kérd tőlem, és örökségül adom neked
a népeket, birtokodul a föld határait.
⁹Vasvesszővel verheted őket,
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
¹⁰Nos, királyok, térjetek észre,
föld urai, hadd intselek benneteket!
¹¹Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
¹²csókoljátok meg a lábát rettegéssel!
Nehogy fölgerjedjen ellenetek,
és elvesszetek az úton,
ha hirtelen fellobban haragja.
De boldogok mind,
akik hozzá menekülnek.