Az evangélium Máté szerint

A leprás. 8 *¹Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. ²Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” ³Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. ⁴Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”
   *A kafarnaumi százados.⁵Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: ⁶„Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” ⁷„Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. ⁸A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! ⁹Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – elmegy, a másiknak: Gyere ide! – odajön hozzám; vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! – megteszi.” ¹⁰Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és kísérőihez fordult: „Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. ¹¹Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”
   ¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult.
   *Jézus Péter házában.¹⁴Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. ¹⁵Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki. ¹⁶Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket, ¹⁷hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: „Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket.”
   *Jézus követése.¹⁸Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odalépett hozzá egy írástudó, és azt mondta neki: „Mester, követlek téged, bárhová mégy is.” ²⁰Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” ²¹Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!” ²²Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!”
   *²³Bárkába szállt, s tanítványai követték. ²⁴Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.
   ²⁵Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” ²⁶Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. ²⁷Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”
   *A gadarai ördöngösök.²⁸Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. ²⁹Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” ³⁰Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. ³¹Ezért az ördögök kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!” ³²„Menjetek!” – mondta nekik. Erre kimentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba, és vízbe fúlt. ³³A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt. ³⁴Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.